Agatha Christie: N vagy M / Clare Balding Állataim és egyéb családfajták
Ma újra a könyvek témát boncolgatom kicsit. Ahogy ígértem,
hoztam két könyvet, amelyeket nemrég olvastam el. Ezekről szeretnék Nektek egy
kicsit bővebben írni.📚
📕Az első Agatha Christie- N vagy M című könyve: Hogy hogyan
került hozzám? Ennek a könyvnek egy nagyon kedves története van. Tudjátok, az
utolsó iskolai héten már nagyon nem csinálunk semmit, csak filmezünk.
Megbeszéltük az egyik barátnőmmel, hogy olvasni fogunk, ugyanis nem tetszett az
adott film, amit néztünk az órán. Én teljesen elfelejtettem a könyvet vinni
másnap, viszont ő hozott nekem egyet. Így került ez a könyv az én kezembe, és
olvastam el kevesebb, mint 2 nap alatt.
Én imádom a krimit, bűnügyi sorozatokat, ezért érthető a
nagy lelkesedésem e könyv iránt. Már maga a címe is elég érdekesnek hangzik. A
könyv a második világháború idején játszódik, de ennek ellenére, semmi olyan
érzésem nem volt az elolvasása során, hogy történelmi könyvet olvasok. A mű
elején letisztázódnak a szereplők és köztük lévő viszonyok. A főszereplők Tommy
és Tuppence Beresford. Nyugdíjas házaspár, akik haszontalannak érzik magukat.
Mint vallják : „ A háború önmagában is elég baj- mondta Tuppence-, de ha nem
engedik, hogy az ember hasznossá tegye magát, az már mindennek a teteje.” Mint
ekkor már sejthetjük, ez a munkakérdés hamar meg fog oldódni. Anglia ekkortájt
hemzseg a Német ügynököktől,
akiket a sajtó csak Ötödik hadoszlopnak nevez. A Brit titkosszolgálat egyik
emberét egy balesetnek álcázott gyilkossággal eltávolítanak, így a helye
megüresedik. Az egyik megbízója felkeresi Tommy-t és az első világháborúban
elért sikereire alapozván ajánlatot tesz neki, hogy dolgozzon a titkosszolgálat
embereként. Ő természetes elfogadja. Amit mindösszesen megtudtak az akkora már
halott kém jelentéséből az az, hogy angliainak
álcázott német ügynökök vezetőjének kódneve N vagy M, valamint egyikük nő,
másikuk férfi. Ők egy csendes kis
üdülőhelyen, Leahamptonban vannak. Ide kell elutaznia Tommynak, de felesége
nélkül. Így hát a család úgy tudja, hogy Tommy irodai munkát kapott
a legsötétebb Skóciában. Másnap valóban elutazik Skóciába, majd vonatra száll
Manchester felé. Harmadnap pedig begördül vele a vonat Leahampton városába.
Majd megkeresi a tengerparti üdülőhely egyik kopottas panzióját, a Sans
Souci-t. Egy igen vegyes társaság kerül így össze. Vannak itt öreg hölgyek,
nyugalmazott katonatisztek, odaadó anyák és makulátlan erkölcsű asszonyok is,
akiket leginkább a kötögetés foglal le. A panziósné pedig nacionalista ír
származású, de a társaság oszlopos tagjaként ott van még egy Németországból
menekült fiatal vegyész is. Nos, hát ide kerül a mi kis amatőr nyomozónk,
Tommy. Először, ahogy mi, olvasók, úgy ő is elég abszurdnak tartja, hogy ebben
a nyugodt hangulatú szállóban helye lenne bármilyen sumákságnak. De hát előde
valamit kiderített, így megbízatásából itt kell folytatni azt. És akkor még hab
a tortán, hogy megérkezik egy újabb vendég, Mrs. Blenkensop, aki nem más, mint
maga Tuppence. Hogy hogyan került ő ide? És miképpen oldják meg innentől kezdve
a rejtélyt, amikor valójában azt sem tudják, kit keresnek? Az had legyen
számotokra is egyfajta misztérium.
A legtöbb könyv, amit eddig olvastam, olvastatta önmagát.
Vagyis ha elkezdtem olvasni, nem éreztem, hogy megy az idő, csak minél hamarabb
a végére akartam jutni, hogy megtudjam miként oldotta meg az író a történetet.
Nem volt ez másképp a krimikirálynő ezen könyvével sem. Imádtam olvasni, nagyon
lebilincselő volt. Amikor már azt hinnéd, hogy ennél több meglepetés már nem
érhet, akkor rájössz, hogy de, és jön még egy csavar. Titkok, amelyek újabb
titkokat szőnek, megoldatlan összeesküvés-elméletek, szereplők, akiknek kilétét
homály fedi.
Agatha Christie ebben a regényben elsősorban a nacionalista
gondolkodást és ideológiát mutatja be, bizonyos fokig kritizálja is azt. Mrs
Perenna , a panzióvezető képviseli a hazaszeretet rossz oldalát, Bletchley őrnagy viszont az ellenkezője, az
önfeláldozó hazafi szerepébe bújik. A mű társadalomkritikaként is felfogható.
Mindezek alapján tőlem 10/10* kap ez a könyv. Olvassátok el
ti is! Várom a Ti véleményeteket róla.📖
📕A második könyv, amelyet nemrég fejeztem be, Clare Balding
Állataim és egyéb családfajták című regénye. Ez teljesen más lélegzetű könyv,
mint az előző. Hosszabb is, 350 oldal. Hogyan találtam rá? Június elején volt
könyvhét Debrecenben. Sok könyvesbolt és antikvárium kínálta „portékáit” a
standoknál. Nem sokszor történt velem olyan eset, hogy cím alapján választottam
volna könyvet. Ez viszont, egy ilyen volt. A könyvmolyképző könyvei között
keresgéltem, ekkor találtam rá erre az arany pöttyös könyvre, mely egyedül volt
a polcon. Már a borítója is megtetszett, egy családot ábrázol rajta kutyákkal
és pónikkal. Idilli, nem?
Mivel a címe is megtetszett, rögtön meg is vettem.
Majd miután hazaértem és elolvastam az összefoglalót (tudjátok, ami a
hátoldalán van), felkeltette az érdeklődésem. Így minden más olvasandó könyv
elé helyeztem, és nekiláttam.
Eddig nem túlzottan szerettem az életrajzi
regényeket, mert mindig unalmasnak tartottam őket. Először ennél a könyvnél sem
éreztem nagy lelkesedést. Az első pár oldal után azt hittem csalódás lesz, és
az egyetlen cím alapján választott könyv kifog rajtam. De! Körülbelül a
harmincadik oldal után éreztem, hogy fordult a kocka, és elkezdtem élvezni, és
így már tudva a végét is, örülök, hogy nem adtam fel! A story mint már említettem
az írónő életrajzi kötete. Van háziállatotok? Igen, mennyi? 1-2 kiskedvenc?
Netalántán több? Lehet. De annyi biztosan nincs, mint Clare-nek és családjának.
Hiszen az ő famíliája nagyobb, mint legtöbbünkké. Nem
csak szülei, testvére a tagjai, hanem versenylovak, kancák, csikók, pónik, és
egy falka boxer valamint vadászkutya is. Jól hangzik, nem? Ebben a
fantasztikus visszaemlékezésben pedig Clare elmondja hogyan tanították meg őt
az állatok mindarra, amit az életről, szeretetről, szomorúságról és az örömről
tudni érdemes. Időrendi sorrendbe haladunk, Clare születésétől fogva. Illetve
először szüleiről, nagyszüleiről esik néhány szó. Majd fejezetenként egy újabb
jövevényt mutat be. Szinte hihetetlen, milyen jól kapcsolódnak egymáshoz a
fejezetek. A könyv megnevettet, de néhol elszomorít. Találhatunk benne gyermeki
csínyeket, de helyet kap a szülői szigor is. Egyszóval: egyszerűen
elragadó. Nagyon szerettem! Külön plusz
pont neki, hogy vannak benne képek, két adott helyen. Így tényleg olyan, mintha
egy családi albumot lapozgatnánk, és közben hozzámondaná valaki a tudnivalókat.
Roppant érdekes! A kedvenc részletem a könyvből: „Ha azt akarod , hogy egy
póni, egy ló-vagy egy ember- megtegyen neked valamit, a legjobb, ha szépen
kéred. Ha türelmes vagy, kedves és következetes, mindez meghozza a gyümölcsét.”
Valamint: „Csináld, élvezd, és ha elesel, akkor mivan? Újra felállsz.” A könyv
komoly, megrendítő, de ugyanakkor melegszívű. Varázslatos milyen szeretet lehet
gazdi és kedvenc között. Végig ezt sugallja ez a regény.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszú „elemzést”.
Most ezt a két könyvet hoztam Nektek így elsőre, de hamarosan újabbakkal
jelentkezem. Addig is várom a visszajelzéseiteket ez alatt a bejegyzés alatt,
vagy Instagramon DM-ben.🕮📗
Edina
 |
| (forrás: Libri) |
0 megjegyzés